1.fejezet
A félelem
testet ölt és furcsa de, ha a zene szól, a fülesből a félelem elszáll, de még
mindig érzem tekintetét magamon! És a tudat, hogy bármikor utol, érhet, ismét
kétségeket gyötörnek. Próbálok egy zsúfoltabb utcára tévedni, de minden utca
üres. JÉZUSOM! Egyre közelebb van, ha én gyorsítok ő is nincs már esélyem csak,
ha futok. És ő is elkezdett futni ne már rohadt gyorsan fut!! Istenem egyre
közelebb van. ÁÁÁÁÁ valaki elkapta a karomat. Nem nyitom ki a szemem, félek!
-
Nyisd
ki a szemed!- szólalt meg egy mélyen csengő hang, teljesen beleborzongtam
érzéki mély hangjába!
Kinyitottam szemem felnéztem, és amikor megláttam, hogy ki az üldözőm azonnal szinte megállt a szívem!
Kinyitottam szemem felnéztem, és amikor megláttam, hogy ki az üldözőm azonnal szinte megállt a szívem!
-
Harry?
Télleg te vagy az?- kérdeztem reménykedve, hogy tévedtem. viszont szerencsémre
pont rá hibáztam.
-
Igen
Hope én vagyok az! Nem is örülsz?- kérdezte miközben kaján vigyor húzódott
arcára.
-
Hát,
nem igazán!- válaszoltam elhaló hangon, mire ő megragadta derekam magához
szorított és ajkamra egy érzéki csókot adott, csak, hogy én azonnal ellöktem
magamtól, nem fogok újra belesni abba a hibába, ami miatt életveszélybe
kerültem és majdnem bele is haltam!!
-
Ugyan
Hope tudom, hogy hiányoztam ne add a nehezen kaphatót! Amúgy meg már
megváltoztam nem vagyok olyan, mint régen!- mondta közben oda hajolt hajamhoz
és bele szagolt, és a fülembe búgta ugyan azzal a mély, de mégis számomra
kábító hanggal-gyönyörű vagy még most is- majd normál hanggal mondta- Ha jó látom és érzem azt az alapozót használod amit én mutattam vagy tévedek?
-
NEM,
nem tévedsz… de, csak azért mert nem vált ki alergiás tüneteket a bőrömből, nem azért amire te gondolsz!-
éreztem, sőt tudtam, hogy arra gondol, hogy azért ezt használom, mert ő
mutatta!
-
OKÉ!
Jó, értem, de haza viszlek, veszélyes ilyenkor az utcán egy 18 éves lánynak!-
mondta, de azonnal meg is ragadta a karomat és berántott a kocsiba ő is
beszállt és hirtelen képtelen voltam nem meg jegyezni, hogy:
-
Ez
a kép amint ketten vagyunk, miért van itt?- mire ő:
-
Csak
mert jól nézek ki rajta!- elég rég ismerem ahhoz, hogy tudjam, hogy hazudik már
a hangján lehetett hallani. Megállt a házunk előtt és oda szólt, hogy:
-
Ha
bármi baj van csak hívj! És én nem felejtettelek el!
-
Oké!
sya!- és már el is hajtott. Jó volt őt újra látni, de ideje visszatérni az
igazi életembe, még nem sikerült megtalálnom a húgom, és aki csak az utamba áll
megölöm, komolyan mondom már legalább húsz embert meggyilkoltam! Már úgy hívnak
a Londoni Mészáros, a legjobb, hogy mindenki azt hiszi, pasi vagyok!